csak annyi biztos

pengével a szavakról. a fölöslegest
próbálod szüntelen. az elhagyhatót. de
nem haránt, hanem hosszában végig.
megtalálni a hajszáleret, ami. és próbálsz
belenézni, hogy nélküled. megtudni, ha te
nem, akkor vajon hogyan. – de hiába. mert
akárhogy is, legfeljebb csak rézsút. ami
aztán szinte mindegy. lehetne vége is akár.
ott már szinte mindegy. – és ha az egyiket
szétroncsoltad, keresel újabbat. vágsz, és
megint csak elvéted. mert a kelleténél most
is jobban. lehet, hogy annak is. – de ami
marad, még mindig. – és a pengével
szüntelen. próbálod a fölöslegest akkor is.
a meddőt. találni új eret a csonkok között.
hogy megtudd végre, nélküled milyen. –
de amíg szorítod a pengét, hogy egyszer
legalább ne haránt, hanem hosszában.
amíg szorítod, hogy levágd a fölösleget, az
elhagyhatót. közben minden vágás vissza
is. bele a kézbe, a húsba. – és csak annyi
biztos, hogy magadról.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A leghosszabb út (, 2006)
Kiadó: Jelenkor Kiadó