Kölcsönhalott .
Megfürödtem.
Megfürödtem az ő vízében.
Megfürödtem, és a sűrű
sár szívemről lepattogott.
A halott ott állt mellettem, de az
arcát nem fordította felém.
Az ő vizében fürödtem,
én mégsem kérdeztem tőle
semmit, és ő sem kérdezte
miért jöttem.
Csak álltam a folyóban,
és a hullámok tornájára
figyeltem. Mint akinek
elkészült a szíve.
A folyót erdő ölelte körül.
A tájat, az öröklét csendjének
párálló mértana
megigézte.
Igen megfürödtem,
és az önáltatás sara,
mint elhasznált fogakról
a zománc lepattogott.
Én így készültem el.
És most helyettem beszél,
ami eddig belülről figyelt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
