Színház utca
Színház utca
A koordináták széthulló rendszerében
fényképe évekig ott volt velem:
a ház - előtte öblös utca, kút -
csendben kivárta, míg megérkezem.
Hogy van az, hogy belépsz egy lépcsőházba,
és látod magad ősz hajjal lépni be,
pedig a korlát falra vetődő csipkés
árnya nem emlékeztet semmire?
Vagy éppen ez a meghitt idegenség
vonz magához, mint bársony a pihét?
Ha egy másik név csúszik ki a számon,
nem érdekel senkit sem, hogy miért.
A régi utcát lassan elfelejtem,
közben ősz lesz, a tél tavaszra vált,
meghallom végre, mit két harang kondít
fülembe: hogy dél "rossz nekem, csak árt".
De most még itt ez a nyár végi este
a senki földje - vagy már a határ?
Kutya iszik a szökőkút vizéből,
egy fáradt pincér a nap végére vár.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Holmi, 2002.02.
