Tamást itt ma ne temessék!
Kintről jöttél, láttad Tamást.
Sást vagy jófaként tűzre veled!
Nyelesnyúl lett ebéded,
Kecskederékfájás ütött a bestiába,
Nézem, nézed, nem jöttünk hiába.
Kézen forog bő iszonyod.
Rím kell a rohadtnak, látom.
Hím kell a pocoklánynak,
Ím hova én nem leszek barátom!
Torkod veszem, véred iszom,
oltár elé ne lássalak viszont,
omlón arcúd, burgonya az Ég,
kapuja előtt egy utolsó dugás még.
Délután már nem nagy dumás,
Mert eső lett, ma már csak szagtalan ő,
Szatyorban találtam rút.
Lobognak megcsúfolt kénkő!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-10-26 06:57:32
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-26 06:57:32
