Hét arc


              ahogy mélyüket végül
                      felszínükön leled


Első legyen az érinthetetlen,
Kifejezés-, s részvéttelen,
Makulátlan magát
Másban nem pillanthatja meg.

Második legyen a félrefordított,
Szemét első barázdába,
Felszíne sebébe nyílt,
Sokszorozó űrbe löki.

Harmadik legyen a kereső,
Még nem önmaga tükre,
De a másé, hogy első sugarát
Övébe veti.

Negyedik legyen a kiteljesedő,
Nem lát, érint bévül semmit,
Ám jelenlétét odakinn,
Másikban megleli.

Ötödik legyen a meghasonlott,
Ha szeme világát félig veszítette,
Világosságát szemhunyásra
Magában fölleli.

Hatodik legyen a visszatérő,
Homályból fölfénylő alakját
Tengerszem tükrén
Kettőzve pillantja meg.

S hetedik legyen az érinthető,
Álom-erektől elpirult,
Fölébredő tied,
S a beléveszett hat másik,

Kiket bőrödön
Cirógatok hajnal-szelíden.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-26 10:23:22
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-26 10:23:22