Utcarészlet

Itt járok naponta: felgöngyölöm
a göröngyös bélyegzőpárna aszfaltot
egymázsás cipőtalpamra. Öröm
s bánat lehagyni egy-egy utcasarkot

errefelé, ahol a szürkeség
csípős, maró párái gomolyognak,
ahol a selyemsonkaszínű ég,
mint hónapos sír, esténként behorpad.

Kevély kőkockák közt araszolok.
Port, kormot, faltörmeléket szitálnak
a kihullt szemöldökű ablakok,
s amint a szórványgalambok megállnak

a tócsa szélén, majd megittasult
csőrüket a matt felhőkre akasztják,
elképzelem: mögöttem fellazul a múlt
s a genezisre emlékeznek itt az utcák.

Foltos hálózatok a járdasáv
párhuzamosában: kis zúzalékok,
galambpettyecskék, meszes karikák,
olajamőbák, száradt váladékot

őrző háztövek, napos húgysavak
vízrajzi térképei, székürítés
töppedt hengercsonkjai, szétszaladt
köpetek pecsétje, és egy törött rés,

hol házfal s járdaszegély egymásra néz…
Naponta várom itt a vízözönnek
kékjét, világ végét vagy kezdetét,
a lángos pirosat, a puha zöldet,

földrengést várok, forgókéseket,
vihart e negatív ülepedésben -
bár adná vissza kétes rettenet,
amit megadott kétes születésem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Forrás, 2003/4