Tea vodkával és borostyánnal (1.0)

Első randira mindig a borostyán
nyakláncomat veszem fel a hozzátartozó
fülbevalóval, mert olyan melegséget kölcsönöz
a tekintetemnek, amilyet gyerekek szemében
látni Szenteste. Kint mínusz harminc fokot
mutat a hőmérő, ezért jó ha van egy bokáig érő
bunda is. Persze, itt Moszkvában nem szaladgálnak
állatvédők festékes palackokkal
a kezükben: szentségtörés is lenne, csak a
szőrme véd meg a hidegtől és a forró tea
vodkával, amit kortyolgatunk az étterem
teraszán; kijöttünk ide, hogy kettesben legyünk.
A  folyó felőli száraz szél, szétszaggatja és magával viszi
a szavakat miközben lelkesen magyarázol valamit;
eszembe jut, hogy a fogadtatásom is jeges volt,
mikor hazajöttem (három hete), Apám nem titkolta
el, mennyire csalódott, amiért újra
halasztanom kell a főiskolán; de leginkább
attól keseredik el, hogy engem nem érdekel az
üzlet, kiszámíthatatlan vagyok érzelmileg és nem
tudok úrrá lenni a problémáimon. - Jó lenne
most nekimenni a víznek, lemosni
magamról a kétségbeesést: sosem leszek
képes alkalmazkodni az elvárásokhoz, nem
vonzanak érzelmi, vagy üzleti
spekulációk. A versenyekből már akkor
kiesek, amikor még el sem indultam:
törött pingponglabda, tele horpadásokkal.
Hogy adhatnék ilyen labdát
valakinek a kezébe.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-21 10:05:53
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-21 10:05:53