Akvamarin

éjfélkor kereslek
mikor a hold sétálni jár  
s a tintasötét sziklás part meredélyén
szavakat szaggat a gyönyörűség
a hullámok halk éneke ölébe kap
játékosan mesél elringat
majd szeszélyesen ellök    
akvamarinjától

ujjongó öröm és bágyadt szomorúság
kavarog bennem
ha szemeidből a fény kiszakad
nem bírom tovább
szeretlek zöld teát iszom
mahagóni farönkön
és a sötétbe suttogok mosolyogva

neveddel játszom kérész dallamot
elnémít a mezítlábas éjszaka
az utazás az álmok gyönyöre  
a soha hozzád nem tartozás szenvedélye
s a csillagok sűrűje mely
mint mandulafa virága
ellepi a titokzatos eget

mesélj vagy tűnj már el
mert a hulló kövek is szenvednek
és az éj elsiklik mellettem
a sötétség-szalag letekeredik
talán ott a másik parton messze
Afrika tövises karjaiban
ahol felparázslik a látóhatár széle
halk és félelmetes
- menj üvöltöm
és mikor kibogozom
magam a béklyó holnapokból
neveddel

mint szellővel játszom





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-28 23:01:18
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-28 23:01:18