Müzli



Pöcögteti az egeret. Bejelöli a vizeket, a folyókat, a hegyeket. Kinyomtatja a tájat, egysíkúak a házak. Mélyvízi szöveg-öböl keletkezik reggelente az agyában. Elkezd áradni, duzzadni, folyni: végül kiönt. Citátumerdő, gondolja magában és kimegy a konyhába, kávét inni. A kockacukrok között talál egy rímet. A felesége kiabál. Megmosod a hátam? Gyorsan nyeli a koffeint, leteszi a csészét a pultra és siet a fürdőszobába. ( Filozófia-szoba, a neje úgy aposztrofálja.) Minek mindent kimondani? Leszakítva a rejtélyek fátylát. A tabuk összetörnek, a titkok feltárulnak, az írás átlép a létezésbe. Indul a nap. Hátmosás, vidám szappanozás. Együtt esznek meg egy túlérett banánt a nappaliban. Tegnap viszont elfelejtett müzlit venni. Az asszony elrohan. Majd újra a gép előtt üldögél egy tiszta lappal. Az ujjak rázogatják a kurzort, a technika a kinyilatkoztatást várja. Leveszi a kezét a billentyűzetről, a földgömböt helyezi az ölébe és nézegeti, hol van kedves városa, Jeruzsálem. Bejelöli piros karikával. Nem megoldás, tudja, de utazni szeretne. Átsiklik a figyelme egy távoli tájra, majd a világ helyébe egy művet ültet. Az időről értekező dolgozatot. „A híd nem éli túl a folyót. A szigeten viszont átcsapnak olykor a hullámok.” A szöveg-oázis mélyén egy másik textus kavarog, szidalmazás és szemrehányás emlékfoszlányai. Hétfő nincs összezörrenés nélkül. Kis grafitpor képződik a margón, ahogy ceruzáját hegyezi. A kontemplatív hajlam szegmentumain, írja a naplójába. A müzli édesanyját! Leteszi az írószerszámot és begépeli. De a ceruzától sem akar megválni. Zsebre vágja és elindul a kabátjáért.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-02 21:45:10
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-02 21:45:10