szabad



az a baj, hogy nincs mit már mondani:
az utcán kispicsák pózolnak bágyadt mohósággal,
tini klónok állnak kötélnek és
egyre otrombább az összkép, meg
én is csak öregszem bohókásan,
mint Cliff Richard - amíg övék lett a kihipózott dicsőség, mit kiástunk:
nekik oltás meg lájk van,
nekem meg enerváltan lapul a sporttáskámban
egy kortárs dráma: a szavak magukévá tesznek, és süllyednek, mint pompás
bombácskák egyre lejjebb benned -  ortáj, s lárma támad a rovátkákban,
ezzel periodizállak ki egy paródiában téged meg Mengyelejevet, ahogy
megölitek az összes elemet, és beszippant mindenkit a virtualitás:
kis csordácskákban élvezitek a mindent akarást, meg hogy szabad a gazda
/ pedig valami nem stimmel itt – mindenki mindenkit kúr, akit lát,
és a préda nyakában a  PRADA: a világ szeme rajtad, most te lehetsz az,
vagy elmehetsz haza, mert:
azt hiszed szabad vagy.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Erudíció (, 2013)
Kiadó: White Rabbit
Feltöltés ideje: 2014-06-27 15:47:05
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-27 15:47:05