Anya nem nevet (változat)



Anya medve mamának hívja magát.
Néha még brummog is hozzá, de
inkább ugat, kutyaként vakkant, szűköl,
megnyalogatja a tenyerünket, tüsszent,
mancsával orrot vakar.

De legtöbbször nyávog.
Prüszköl, dorombol, kényeskedik, fel-
borzolja a szőrét, púpozza a hátát, fúj,
karmol, félrevonulva szuszog, majd
elalszik miközben nézzük.

Mégis játszik velünk.
Ha felé nyúlunk, felénk kap, morran, már
hatalmas sárkány, dinoszaurusz, éles
foga csattog, mi elfutunk előle, ő utolér, lebirkóz, belénk
harap, majd újra elenged.

Elszaladunk.
Ő kerget,  bútorra fel, függöny mögé, mi
nevetünk, de anya nem nevet, utánunk
lohol, de nem  vigyorog, magához
szorít, de nem is mosolyog.

Olyankor mi sem nevetünk.
Kopasszá válnak a pónik, a gyurmából
sem lesz többé bogár, az autók falnak
csapódnak sietve, anyánk felsikolt, ő
már sziréna, tűzoltóautó tetején fénysugár.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-04 12:25:53
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-04 12:25:53