este
Esteszag. Az ég alja felgyűrődve, mint a dunyha.
Valóság, mint gyerekkori szentképen
a mennyek: kézzel fogható. Nincs nosztalgia
bennem, csak ez hiányzik néha: a kilátás.
Fényes papírban lengyel karamella,
egy lapra ragasztva az összes szín, jobb
alsó sarokban a zöld, az vagyok én. Mese.
Érvényes másik dimenzió. Az átlépés
nem kizárt teljesen. Nem halhatok meg addig.
Az erdőben törpék jártak. Csak mindig épp
lekéstem. A fűz aranycsóva, perzsa varázsfa
az ablak alatt. Nem véd meg. Bármikor
összegyűrődöm: mint egy cukorkás papír.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-11-16 21:37:06
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-17 12:49:04
