nem átirat és nem válasz, de az biztos, hogy a Kibúvó kapcsán

Az én szerelmeim hallgatagok,
egyre gondolnak csak,
a hajamba is suttogják, hogy most ne,
most ne ronts el mindent,  
ne röfögj, és adnak egy
megmagyarázhatatlan
nagy pofont, már nem gondolom,
hogy uramisten mit követtem el,
és azt sem, hogy azt jóvá kéne tenni,
nem lehet, tudom,
hogy romlandó vagyok,

az én kedveseim tekintete
lassan záródó aknatető, alatta
felderítetlen csatornarendszer,
számkivetett diaszpóra,
leláncolt szörnyek, önkéntes
hajótöröttek, grincs és yeti,
áruházi éhes plüssök
csorgatják a nyálaikat,
szürcsölnek a  csöpögő idegekből,
rázzák a csörgőiket,

az én szerelmeim a szemhéjaikat
magukra zárják, millió kulccsal,
lakattal zárják magukra,
meg ne lássák,  hogy mennyire
kívánom őket,
ne hallják, ha csalódottságomban  
felvonítok,

mire ez a nagy küszködés,
millió lakat minek,
mister bean-nek egy kulcs is
elég, hogy sose jusson ki a házból,
és mi úgy sem lehetünk egyszerre jelen
egyszerre jelen ugyanabban a pillanatban,


romlott fabergé tojás fröccsent,
kulisszavesztett színház
omlott ránk, a valóságról lefölözött
valóságot nyaltunk végig lustán
az ajkainkon,  
a plüssmackóitokat nem
foltozom meg, mary lou vagy
poppins, sose kelj életre, elég ha
kinézel a szemeinkből, egy
pillanatra kielégíted vagy  
megölelgeted őket, különben
véged,egy életre megölnek
az ismeretlen porontyaid.











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-12-28 22:57:28
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-28 23:00:04