Falvak (javított)




Felnőtt a gaz, újra úr a gyom,
beszakadt tetőn ül a fájdalom.
Vályoghúsról vakolat-bőr szakad,
bozót mélyén lesben áll a vad.

Kiborultak a százéves falak,
a gerendán megbújó szavak
mint fiókák, és a fecskefészkek
földön hevernek; levert remények.

Nagyot lépett a harang lába,
üresség hever a lábnyomába,
ami kúszik, bekebelez lassan
mindent ami halott, lakatlan.

Udvaron sír a régi szoba,
eltört bölcsőn az idő tejfoga
a ringató kéz nyomait rágja;
mi lesz majd, ha fogait váltja?

Meggörnyedve a templom letérdel,
utolsó imát téglavér pecsétel;
s mikor a falut a hit magára hagyja,
nagyot sóhajt nyelvetlen harangja.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-04-04 06:48:03
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-04 06:48:03