Rishi hotel

mint ahogy a csillagok a homokban,
ahogy az elveszett bárók hadserege,
az áramkörökből összerakott dimenzió nélküli nyúl,
az ózdi kohászati művek, hogy érthetőbb legyek,
úgy ez a hotel sem létezik,

és mégis,
és csak,
önként vállaljuk és szellemei leszünk nem létező hétköznapjainak,
mi, be-betévedt vendégek,
balekok, a későn jövők,

vannak, akik már fütyülnek erre az egészre, kiélvezték az utolsó
cseppjét kilencszázvalahányban, rég hol vannak, barátom,
akkor még állt itt a sátor és mi csak inkognitóban ugorhattunk
fejest az álmaikba,

most meg itt vagyunk,
törölgetjük a homlokunkat, és be-benyitogatunk az
összes lehetséges ajtón, mindjárt kiderül,
hogy nekünk is jut még ebből az egészből valami,
hiszen fizettünk érte,

de csak a rozsda, a szagok, az omlás,
kerüljük egymás tekintetét,
tanácstalanul mosolygunk,
s mert jól neveltek vagyunk, maradunk,
járatjuk a szemünket a falakon,
becsukjuk,
éjjel nem számoljuk meg a sarkokat

de még a felégetett bozótosban is felüti a fejét a jókedvű turista
és azt kiabálja, hogy
ó, hát én mindenhol jól érzem magam,
csak rajtam múlik, hogy boldog legyek,
majd beledugja a fejét a konnektorba





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-08-16 12:38:39
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-10 15:02:09