ZSIVAJGÓ szürrealista kispróza


Cincinnatiban a fedők sosem vetélkednek.
Ha közéjük törleszkedik egy konyhatündér, merészen a szemöldökfához
tapadnak és megegyeznek ebben: - elég volt a loholásból -.
Felelőtlen senkiháziak, akik nem érik be a bételrágással, hanem erősen bíznak abban,
hogy pódiuma lesz a delíriumnak. Hanem egy csapásra megoldják lakóhelyük fő ügyét,
ami abból áll, hogy ha valakinek tetvészkedni támadna kedve, azt örökre eltiltják
a tövisekkel behintett sorompóktól. A szélüket bearanyozzák, hogy nagy szökellésekkel
törhessenek előre. Sosem csévélnek és mindig a másikat keverik bele
a mennyei hunyók által oly nagyra becsült „szenzoros szalagkorlát”
kifinomult érzékiségről tanúskodó köpeteibe.
Hangsoraik jól temperáltak. Nem ismerik a tánc fogalmát, mégis, pörögnek,
ha a Hold, szétszabdalva kitűzi krátereire a kacatteremben feltámadt rezsiköltséget.
A vakondtúrással sűrűn teleszórt földeket „inhalálás” névvel illetik.
Gyakran kifulladnak, ha a ló nem veszi fel lovasát. Vagy ha az éterien kisemmizett elit a híd felől közelít, s nem az utaskísérő trükkök felől.
Egytől egyig jó bajtársi viszonyt ápolnak a leánykérő szurokfüggönyökkel.
Tudják azt is, amivel mi, emberek híján vagyunk; a berúzsozott üveggolyóiktól szalutálni
fog a szamárlétra. – Nem kell röppentyűre váltani az ígéreteket. – fújdogálják,
ha szomjuk elapad. Ilyesmiről is sutyorognak: - hátha egyszer elkövetkezik a sörétek rémuralma! -
És valóban: híradásaik elalélnak a szereposztástól, mikor is a papiruszok csöndje
két vállra fekteti a királyi vétót.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-03-19 11:16:04
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-19 11:16:04