Gyermekosztály

A

Ide nem süt be a nap, ki is alig látok,
rozsdás rácsot csorgat az üvegre,
olyan, mintha lassan hegedne
valami mondhatatlan égi átok.

Az ablak egy koszlott falra néz,
foltos, mintha a bőre kopna,
vagy feslene, vagy rojtosodna,
zöld csík rajta a nehéz penész.


Lyukas a paplanhuzat, kopott az ágykeret,
reggel a morcos nővér méri majd a lázam,
álmomban olykor otthon ébredek - mint a többi
nem beteg gyerek - a jó szagú szobákban.

B

a hetes szobában a rém lakik
nem hagy aludni hajnalig
hófehér arcán ráncos a bőre
takaró alá bújok előle
hallom hogy halkan ágyamhoz lépked
mozdulni nem merek annyira félek
verejték szagú a lepedővászon
lázálom ráz és én fázom fázom
furcsa szögben dőlnek a falak
a sarokból figyel egy görnyedt alak
viasz színt csorgat a hajnali fény
az asztalon tegnapi teásedény






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-06-19 10:36:48
Utolsó módosítás ideje: 2019-06-19 10:36:48