MERT ÁRAD A HÍRFOLYAM


A rongyosra taposott kandallókkal
kezet rázok,
fürkészve kirakatot
tudom, hogy nem tudom, mitől oly abált a szösz,
mely a kalászosok életében
jelen van, mint példakép,
a szénnel égetett mutatványosok mitől válnak rokkantnyugdíjassá,
a vérnyomásmérők diktatúrája nem tűri meg szelencéjüket,
Töppedt csík átformálja a brekegést, s én tudom, hogy nem tudom,
a dúvadak miért kelnek egybe,
s hogy miért mámorosodnak meg időnként a sziták,
a deformált kelyhek elférnek bennük,
a bizonyítványok fejedelme
miért ugrik ki a gyorsból,
ütközők, ha sírnak, elúszik a termosztát,
A nyakravaló mimetikusok, kitéve lelküket lefektetik a rángás
oszlopának az alapját,
a várkapitányokat töprengésre készteti a lehengerlő vitorla, s én tudom, hogy nem tudom,
a hagyományőrző pestis miért páragyűjtő,
feszíti őt a szálkásított nagyvonalúság barlangja,
ki tiltja meg neki, hogy parázson ne járjon,
tudom, hogy nem tudom, a buborékos fólia újjászületésében miért veszek részt,
Vényeket a kukába,
mert árad a hírfolyam,
s én tudom, hogy nem tudom,
miért versengenek a holtak a kiesésért, a kontra fiúk a leltárból miért jönnek
ki győztesen a számlákkal ékeskedő polcon,
s a szellemfacsarót miért utalják be folyton
a büszke tranzitzónába.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-12-09 14:22:45
Utolsó módosítás ideje: 2019-12-09 14:22:45