Isten veled, Keresztanyu

Az Előevőm képes tőlem függetlenül
is tevékenykedni egészen sokáig.
Vasgyomra van, felfal mindent, amit
én nem bírok: kígyót, békát, kavicsot,
egész tankokat. Ha kell, kardot nyel,
ha kell tüzet, vizet, földet, levegőt.
Nélkülözhetetlen. Ilyennek neveltem.
Csak az a baj, hogy előbb vagy utóbb
mindig kiderül: azonos velem.

Olyankor hányok. Nyállal kevert,
jól megrágott, pépes szavakat.
Ha elindulnak, nincs megállás,
ömlenek, mint a vízfolyás. Így
megy ez, amíg az Előevőm meg
nem szán, és ki nem pattan belőlem
teljes fegyverzetben, mint Zeusz
fejéből Athéné, hogy bölcs mosollyal
magába lefetyelje a kihányt ételt.

Én nem vagyok bölcs, csak annyit
tudok, és ezt neked mondom,
Kreón – ha már szóba kerültetek,
ti görögök –, hogy Antigonénak
igaza volt: a dögvész nem ment fel
senkit semmi alól. A látogathatatlan
betegek és a temethetetlen holtak
egyszer visszatérnek közénk,
és követelni fogják jussukat.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-10-02 16:13:19
Utolsó módosítás ideje: 2020-10-02 23:28:23