útban a torkolathoz

rév és vám

amióta
a búcsú érzete
napról napra ismerősebb
és a gesztusaid lassan rutinná válnak
észre sem veszed
hogy közben végleg búcsút vettél
minden ismerkedésnek
még az emlékétől is


távozóban

puszta jelenlétedre összpontosítva
egyensúlyt keresel
hogy elkerülhesd
a cselekményt befolyásoló részvétel
és a szenvtelen kívülállás
látszatát
hagyod
hogy ne következzen be
az elháríthatatlan
de amikor már végképp nincs
esélyed több haladékra
engedd
hogy minden átmenet nélkül
megtörténjen


akár útközben is

hasztalan bíbelődsz dedukcióiddal
miként járhatnád be az utat
alapszíneidtől a spektrum teljességéig
ha kíméled érzékeidet
a mű sosem lesz elég eleven
át kell siklanod a részleteken
hogy előre lásd
hol kapcsolódhatsz be az áramlatba
a torkolat felé haladva
így
útközben is
megtapasztalható lesz a végtelen







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-02-07 00:00:02
Utolsó módosítás ideje: 2022-02-07 00:00:02