Lótné mentegetőzik 2. PRÓZA
Ez a város pálmacsodái ellenére azok nyomait őrizte, kik sorsa tűzhalál halt a kinyozomozhatatlan elmúlásban. Menekültek egyetlen kosárral, tarisznyával, hátra hagyva a sivatag mélyét. Lót családja halogatta az indulást. Szétváltak, felesége kelletlenül vonszolta magát kenderkóc kosarával. Alakja alig kivehető a kavargó porban. Rongybabához hasonló, mint akit szétépett egy korcs kutya, vagy egy a világ előtt ismeretlen ragadozó. Kiabált, talán énekelt, táncolt, forgott az úton. Látták, hogy átkerült egy nagy boldogságba megértve, hogy idáig juthatott, ez az a határ, amelynek átlépését kiérdemelte.
Már nem bírta naponta hallani Lót elégedetleségét, panaszát, könyörgését, Gomorra sorozatban gyártott lakosainak szidalmazását. Már nem tudta sem szeretni, sem sajnálni, sem segíteni. Szodomára vezető döglött, ürülékkel teli tér is jobban érdekelte, ahol haldokló szamarak másztak, végidőiket élő galambok. Beleszörnyedt biológiájuk isten adta parancsába, de még így volt jobb, mint hallani, hogy Lót senkihez nem tud többé testvérként szólni. Lóttal az asszonylét őrűlt menekülés újra. Lót szerint csak más és más partok, hegyek, mezők léteznek, majd befogadnak a gondviselő isten kegyelméből. Ismét útnak eredtek. Látta, hogy házuk kivert ablakain át-átsöpört a forró huzat, felkavarta a földpadló száraz porát. Tűz mart a bútorokba. Egyetlen tákolt asztalukba is, amelyen némely bálvány mozgatta szemeit, szeszélyes árnyékok, fények játékától megvilágítva. Jelezték, hogy a kiolvadás biztos távlatában sem képesek megtagadni a létezésüket.
- Tudom, hogy örök életre vágysz kedvesem, amelyben milliárdnyi elődödet láthatnád meg újra, - kiáltotta felé a férj, közben gyengéden hívogatta, de felesége tétovázott. - Kősóba dermesztő halálzónába léptél. Annyira megdöbbentesz, hogy nincs válaszreakcióm erre a helyzetre! Ne várakozz gyere velünk!
- Hagyjatok! Egész életem unatkozás vagy menekülés története. Néha lehetőségem adódott csodáknak kikiáltott dolgokat látni, de csak ti neveztek össze-vissza bármit csodának.
- Kérlek siess! Hamarosan felkel a holdsarló, hűlő sóba öntöd szép arcodat. A te léted is a szertartás része. Gyermekarcod itt a lángokban
viharzik át öreggé? Nem bírom látni!
- Lót! Már elképzeltem milyen rettenetes lobogó vörös lángra lobbanni. Bátran lépek majd a tűz közepébe. Lehántja arany-lila ruhám, rólam a bőrt, elolvasztja a hajam de iszonyú fájdalmat keltve pár pillanatig még életben tart. Lót! Menjetek! Megfordulok! Sötét erők fogságából látom - mennyi fény!
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-19 10:34:39
