ulti.
a vezető segédlete
csevegés
a színházi közeg köpenyt vált
mitől a tornác összeomlik.
letűnt korok emblémáját
szereti így az arató ember,
aki csillog-villog,
s mint a bentlakásos tanulók tűzszerszáma, olyan óriási.
rébuszoknál hosszabb madártojásokban kotorász
de a zsizsegéssel már nem éri be.
az érzelmi reakciói
reaktorok amiket a csókák karóra tűznek;
mesél a fény is,
s fémhengert játszva
egy gitárcsonkon összegyűjti a szabadesés prizmáit.
gödörben a köpölyöző, genny alatt az invázió;
a sajtóreferens fejéből hiányzik
minden adat.
ez az, ami előrevisz minket…
a pikkelysömörös adásvétel sója nagy adag, de bekukkantani a rojtokból álló pult
alá, már tilos.
de még mindig lehet szavazni a kurátorra,
aki jéghideg márvány a petíció szemében.
a színházi közeg köpenyt vált,
s vágóhídról elszabadult
marhák egyesítik az élelmesség patkószögeit;
dühös pacni
villog így az elrontott iránytűben, ahogy a szakadárok ultiznak a derékszögben elforgatott zsinórpadláson.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-02-23 08:40:44
Utolsó módosítás ideje: 2026-02-23 08:40:44
