Sötétben(2.)

A busz megáll a biztonsági sorompó előtt. A börtönőr felnéz, és kiabál valamit. Később kinyílik az őrház ajtaja, ő pedig komótosan felszáll, végignéz az utasokon, majd vigyorogni kezd.
– Holnap ugyanezzel elhúzok innen. Nektek meg lesz három hosszú hónapotok. Beszoptátok.
A szállítmány a börtönőri váltás, mind az IMPE alkalmazottai. Legtöbbjük fel sem fogja társuk gunyoros szavait. Zombiként ülnek. Szinte mindenkit elkap a „soroche”, a hegyi betegség. A tízórás út alatt a több mint 4500 méteres szintkülönbséget nehezen tolerálja a szervezet. A Challapalca börtön a bolíviai határ közelében, szürke sziklákkal tűzdelt kietlen tájon áll, az egyetlen ember alkotta építményként.
Tomás Incrédulo lassan kinyújtóztatja elgémberedett tagjait, majd felpattan. A soroche rá nem volt érezhető hatással. Elsőként lép le a buszról, és azonnal megüti a dermesztő fagy. Mondták, hogy hideg lesz, de arra nem számított, hogy ennyire. Hátizsákját félvállra kapva elindul az eligazító szoba felé, mögötte társai libasorban vánszorogva követik.
Az első nap mindenki pihenőt kap. Később a munkamódszer-átadó mellé osztják be, aki megállás nélkül darálja a feladatokat. Valószínűleg azt hiszi, minél gyorsabban betanítja, annál gyorsabban elmehet innen. A helyismeret a legfontosabb. Néhány alkalom után Tomás úgy érzi, már egészen jól eligazodik.
A szolgálatok eseménytelenül telnek. Többnyire a tornyokba van beosztva, ahonnan az Andok csúcsai érdekesebb látványt nyújtanak, mint az a néhány órára kiengedett rab. A folyamatos extrém hideget nehezen viseli, ezért örül, amikor csörög az orifon, és az ügyeletes főtiszt magához rendeli.
Egy rabot kell magánzárkába, a Las Tumbasba kísérni rossz magaviselet miatt. Ott még nem járt, de szerencsére kap maga mellé egy veterán őrt, aki felvezetőként szolgál.
Fejlámpájuk imbolygó fényénél lekísérik az őrizetest a szűk cellába. Az egész részlegen fűtés és áram nélkül vannak a rabok, teljes sötétségben.
A veterán Tomásra néz.
– Ez a börtön leghidegebb része. Siessünk vissza.
– Ez a hely nem fenti, hanem lenti. Na, ez majd helyrebillenti.
Saját szellemességén mosolyogva előresiet.
– Az utolsó zár! – kiáltja a háta mögé, majd felrohan.
Tomás utána indul, de meghall valami furcsát. Több helyről suttogások és kaparászó hangok hallatszanak. Tétovázik. A kulcsok nála vannak, mi baj lehet?

Ahogy halad a folyosón, elhalad néhány hunyorgó, motyogó rab mellett. Később már csak üres, apró cellák sorakoznak. Visszafordul.
Ekkor történik meg, aminek nem lenne szabad.
Az akkumulátoros fejlámpa nem úgy merül le, mint az elemes, hanem egyik pillanatról a másikra.
Ott áll a koromsötétben.
Óvatosan maga elé tartva gumibotját, araszolni kezd a kijárat felé. Ekkor sikolyokat hall, több ember egyszerre üvölt. Megfordul. A hangok távolról jönnek, villódzó fény kíséretében.
Összezavarodik. Nem is jó irányba keresi a kijáratot.
Felbátorodva elindul a fényforrás felé. Gumibotja furcsa dobütemet játszik a rácsokon. Zavara még nagyobb lesz, amikor rájön, hogy a folyosó legvégén jár.
A cellában egy szakállas rab fekszik félmeztelenül, egy meglepően tisztának tűnő alsónadrágban. Mindkét tenyerén átvérzett fáslikötés van. Lábánál egy bekapcsolt televízió világít.
Tomásnak leesik az álla. Idegesen krákogni kezd.
A szakállas felnéz. A tévé képernyőjén megdermed a kép.
Szakállába túr.
– Jó ez a film, de nem tetszik a vége. Amúgy Manuel a nevem.
A film újraindul. Egy vöröshajú, fejszés férfi jelenik meg a képernyőn.
Összerogy. A fejsze kihullik a kezéből, és sírni kezd.
– De így már remekmű – vigyorog Manuel, miközben Tomást vizslatja.
Az őr semmit sem ért.
– Hogy lehet nyitva a cellád? Te valami kiváltságos vagy?
– Az vagyok egyesek szerint – kacag Manuel. – De most siess vissza, nehogy fegyelemsértés legyen a vége.
Finoman megkocogtatja a fejlámpát, ami rögtön világítani kezd.

Tomás szemlesütve hallgatja a börtönorvos dorgálását.
– Micsoda hülyeséget hordasz itt össze? Gondolom, azt szeretnéd, hogy hamarabb elvezényeljenek. Nincs is tévé odalenn. Áram sincs. Nyitott cella meg főleg nincs. Az első négyben vannak rabok, hátul mind üresek.
– Van esetleg valamilyen tüneted? Nehézlégzés, ájulás, fejfájás? Végül is a soroche okozhat hallucinációkat.
– Tudod mit? Pár napig itt maradsz a gyengélkedőn. Megfigyelünk. Jó szobatársa leszel annak a néhány hülyének, akik kesztyű nélkül értek a fémhez, és odafagyott hozzá a bőrük.

Pár hónappal később Limában megismerkedik álmai barátnőjével.
A kötelező rágcsa és kóla mellett beülnek egy horrorfilmre. A filmre alig figyel, inkább matatni próbál a kezével.
– Ne most! – vihog a lány. – Most van a legizgibb rész!
Tomásnak elkerekedik a szeme.
A filmvásznon éppen a vöröshajú, fejszés férfi tombol. Hatalmas mészárlást rendez, majd önelégülten felröhög.
Nem sír.
Viszont halmot rak a feldarabolt halottakból.
    





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-06-28 20:27:49
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-28 20:27:49