Lépcsőház

Hetek óta bűzlik az irodába felvezető lépcsőház.
Árad belőle a dögszag,
vagy a kanalizáció förtelmes gőzölgése.
De ez most nem fontos, a vágányok azok, az új talpfák,
átfestett villanyoszlopok és falak,
amik alatt egy hajléktalan öregasszony eregeti
a lépcsőházéhoz hasonló bukéját.
Nem törődnek vele
az alulfizetett fel-alá rohangáló munkások.
Kialvatlan szemeikkel lesik a munkanap végét,
mikor léphetnek ki néhány órára vagy napra
ebből a jövőtemetőből: a hasznosságból.

A hajléktalan öregasszonyról mindenki tudja:
csak azért képes elviselni önmagát,
mert nem érzi saját bűzét.
Mikor viszont négyen-öten szaladgálnak fel-alá a lépcsőkön,
nem bírják megérteni, mitől fancsalodik így el a levegő.
Csak szidják a takarítónőt,
aki valószínűleg egész nap magazinokat olvas ahelyett,
hogy valami fertőtlenítővel elhallgattatná
ezt a fülbemászóan ordibáló ganajparfümjárást;
a lábdobogást, ami nem bírja felfogni:
mi ez a bűz?!

2025.10.12. – 2026.08.10.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-08-10 20:54:49
Utolsó módosítás ideje: 2026-08-10 20:54:49