A terület pontosítása

Kétszer teszed meg ugyanazt a távot s a kanyarokat
a szerpentinen, akár terméketlen kitérőket, figyelmen
kívül hagyod. A szántóföld, helybennfutásod kezdete
és vége, változatlan maradt, mégis időbe telik míg
szemmel másodjára is birtokba veszed. Szoktatod
magad a változó irányhoz. Perceket vesztesz a váratlan
kaptatón mi egy órája lejtőnek is kevés volt, majd az
ismerős egyenesnél, amint a ritmust újra átveszed,
minden lépésben érzed az akarat szűkülő terét. A végén
csak topogsz. A légifelvételek nyugalmára vágytál mindig
is, ahogy kétszemed botlásait egyszerre felváltja a leltárosi
kedv, a leképezés zsigeri vágya. Nem kifulladsz ilyenkor
csupán célba érkezel s a sárga táblákat fürdető légár karodat
egybemossa innen egy ágrajz szeszélyes kanyarulatával.
Megbontott ingben, zihálva, ezt hívod aztán sajátnak.


(mérési zavarok)

Fél óra gyalog, ellenben ha útközben
felvesznek, a plató kínálta nyugvás
pont egy szálra elég.
A repceföldek mentén az éles jobbkanyar
sárgára festi a talpad; hurcolod ugyanott
barázdaként, a feltétlen irányt.  







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.