APA OTTHONA

Az én lányom vagy,
az én húsomból lettél,
az én vérem a te véred,
ha szájamba teszlek,
én haverek a fogak között,
ha felőröllek,
magamat morzsolom szét,
ha lenyellek
magamat nyelem le.

Az én testem a te otthonod,
az én gyomrom a te szállásod,
hová is költözhetnél,
mikor hajlékod én valék.

Nagyok a te termeid édesapám,
nagy ez a lakás egymagamnak édesapám,
hadd hívjak zenészeket a házavatóra,
szakácsokat a lakomához,
kutyákat, aki feleszik a maradékot,
macskákat, aki felnyalják a kövezetet.

Hívhatsz, hívhatsz, édes lányom,
de kivetik őket az ajtónállók,
lenyilazzák őket a bejárat előtt,
dárdájuk hegyére feltűzik az ő szívüket,
és a földre csapolják az ő vérüket.
Csak téged engednek édes lányom,
csak te lakhatod a termeket,
mérnökeim neked építették,
asztalosaim neked terveztek bútorokat,
festőim neked festették a falakat.
Menj, csak lépj be,
téged várnak a szolganépek.
Neked van terítve asztal,
neked van vetve itt ágy.



Jaj, egyedül vagyok itt édesapám,
jaj, hogy bírhatom ezt ki édesapám,
Konganak a termek,
és kong nekem ettől az én fejem,
és kong nekem ettől az én szívem.

Ne félj lányom, csak várakozz,
látogató készülődik,
vendégünk lesz a palotában.
Jön és megkopogtatja a májamat,
és megütögeti a tüdőmet,
végigtapogat minden szervet
és kitárulnak előtte a titkos termek.
Nézd csak, itt van már,
ránk vetül az árnya,
nézd csak, milyen fenséges alak,
micsoda sudár termet,
nem látszik rajta hogy örökkön volt
nem látszik rajta hogy örökre lesz.
Orvos ő, nagy gyógyító,
engedj neki helyet melletted.

Édesapám, ez a vendég ráül a szoknyámra,
édesapám, ez a vendég belemar a szívembe,
édesapám, ez a vendég hajigálja ki belőlem az életet.
Édesapám, ki ez az ember?

Most velem jössz lányom,
és én vele megyek.
Megmutatja nekünk az új hazánkat.
Ott leszel te királynő az oldalamon,
ott leszel társam az uralkodásban.
Szeresd őt, mert ő lesz kísérőnk,
Szeresd, mert ő ismeri az utat,
szeresd, mert ő ad nekünk birodalmat.
Szeresd, mert gavallér,
mindent megkapsz, ami az övé,
minden kincse a miénk,
de neki mindene megmarad.




Menj előttem édes lányom,
legyél te az első,
aki átlépi a határomat.
Én is veled megyek, ne félj.
Együtt leszünk, örökre együtt,
nem leszel kihasítva belőlem,
nem leszel kilopva a testemből
nem leszel kimosva a véremből.
Csak menj utána és kövesd őt.
Örökre egyek leszünk
és nem fog fájni többet a szíved,
hogy mért veszítesz el.
És nem fog fájni a tested,
ha ott leszel.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.